A történet egy egyetemista fiúról és egy lányról szól, akik a véletlennek köszönhetően találkoznak össze, majd idővel rájönnek, hogy egymás tökéletes megoldásai arra, hogy kezelni tudják a saját problémájukat.
Rhys és Sadie története nagyon hasonló, mint az átlag egyetemistáké, akik élsportot űznek, miközben a saját démonjaikkal kell megküzdeniük. Rhys egy sérülés miatt retteg újra jégre lépni, ami nagy kockázatot jelent, hiszen ezzel az egész karrierjét sodorhatja veszélybe. Egész életét a hokizásnak szentelte, amit szenvedéllyel űzött, mégis azt, ami szinte az egész létezése értelmét jelentette megkérdőjelezi a sérülése miatt. Fogalma sincs, hogy valaha képes lesz-e újra önfeledten és nyugalomban jégre állni vagy a pánik örökre elveszi tőle ezt a lehetőséget.
Sadie egy profi műkorcsolyázó lány, aki a hobbiját tekinti az egyetlen menekülési útnak. Családi problémák miatt arra kényszerül, hogy két testvérét nevelje, dolgozzon és közben valósítsa meg az álmait. Bár a két egyetemista a véletlennek köszönhetően keresztezik egymás útjait mégis ez a legjobb dolog, ami történhetett velük. A történetük elején próbálják egymás elől eltitkolni, hogy milyen nehézségeik és félelmeik vannak nap, mint nap, mégis idővel, ahogy megismerik egymást teljességgel meg tudnak nyílni egymás előtt.
A történet azért rendkívül tanúságos, mert két nagyon fontos emberi problémát dolgoz fel: alkoholizmus és pánikbetegség. Mindkettő probléma nagyon súlyosan van bemutatva a könyvben, ami egyszerre ránt ki az unalmas hétköznapokból ugyanakkor botránkoztat meg, hogy ez bizony a valóság. Bár kétség se fér hozzá, hogy én is jobban kedvelem az olyan könyveket, amibe az ember azért menekül, hogy a saját élete problémáira ne kelljen gondolnia, ezért egy könnyed olvasmányt választ, mégis ezek azok a könyvek, amik megmutatják, hogy mindig van rosszabb és nehezebb élet. Pontosan ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ne mindig csak a jóról és szépről olvassunk, mert akkor bele esünk abba a problémába, hogy a saját apróágainkat kivetítjük a legnehezebb dologra. Bár tudom, hogy mindenkinek az a legnehezebb, amivel éppen meg kell küzdenie, mégis nagyon kedvelem az olyan történeteket, amik valós helyzeteket és nehézségeket mutatnak be.
A könyvet két nap alatt olvastam el szinte pislogás és megállás nélkül, mert a karakterek és a történet kifejezetten jól fel volt építve. A szereplőkkel együtt küzdöttem végig és pontosan ezért szerettem volna, minél előbb elolvasni a könyvet, hogy „együtt” oldhassuk meg a problémáikat. Rhys karaktere abszolút hozza a védelmező jóképű férfi karakterét, ugyanakkor hatalmas erőssége, hogy férfi létére tudja mit jelent másokon segíteni és szeretni őket. Ebben a történetben pedig nagyon fontos szerepe van annak, hogy Rhys tudja hogyan kell igazán szeretni és szeretve lenni, mert vele szembe Sadie ezt soha nem tapasztalhatta meg. Sadie karaktere egy igazán magabiztos és erős nő, aki tűzön vízen átmegy azért, hogy a testvéreit biztonságban tudja. Bár ez hatalmas pozitívuma és erőssége, mégis a körülmények miatt nem mer és nem is tudja, hogyan kellene segítséget kérnie valakitől.
Rhys-sel nagyon jól kiegészítik egymást és mindkettőjük karaktere hatalmas fejlődéseken megy át. Nekem egyértelműen többször olvasós lesz ez a könyv, mert a történet valódi élethelyzeteket dolgoz fel, ami egyértelműen mutatja, hogy bár sokszor rohadtul nehéz nem gyengeség segítséget kérni és elfogadni másoktól.
